Cim, datum, bejegyzes

Nagyon lent | 2006 / 02 / 18 |

Vannak pontok, ahonnan mar csak felfele vezet az ut. A legnehezebb ezeken a pontokon elhitetni magaddal, hogy ez igy van, a jovobe tekinteni, es nem feladni mindent.

A vilag legszornyubb erzese az, mikor cserben hagy mindenki, akirol azt gondoltad, szeret.

Ami nem ol meg, az megerosit. Keep in mind, little fairy.

(Es torold le az arcodrol a konnycseppek utja menten hosszu, fuggoleges patakokba rendezodott szemfestek maradvanyokat.)

Tomor velemenyem | 2006 / 02 / 17 |

Ma peldaul elegem van. Belole. Most pedig elmegyek valami buliba, es belevetem magam az ejszakaba. Mikor maskor, ha nem huszonegy evesen?

Juppiiii | 2006 / 02 / 16 |

Teljesen fel vagyok villanyozva, szuper napom volt! Eloszor is lekocsikaztam Pecsre, es megallapitottam, hogy Pecs egy szep varos. Velem az a baj, hogy ha egyszer egy varos megtetszik, rogton oda is akarok koltozni. Ma is ez tortent. En egy allat vagyok.

De ami ennel is jobb, hogy lekestem a legutolso vonatot, ami hazafele vinne. (Nem Pecsrol, hanem Pestrol.) Igen, ez onmagaban tok szar, de en nem vagyok az a fajta, aki ilyen helyzetekben feladja. Sot. Eldontottem, hogy most elerkezett a varva vart pillanat, hogy vegre felkeredzkedjek egy tehervonat mozdonyaba, es igy utazzak hazaig.

Fogtam hat magam, mellet ki, hasat be, es kozoltem a forgalomiranyitoval kivert kutya hangon, hogy lekestem az utolso vonatot is, es hat ez szornyu, megy-e mostanaban tehervonat arra, amerre en menni akarok.

Eloszor a fejet csovalta, majd kozolte, hogy a kettesrol mindjart indul egy, siessek, addig nem inditja, amig fel nem szalltam.

No, nekem mas se kellett, bealltam a fémszörnyeteg (V43-as, mi mas :) oldalaba, es - mivel nem lattam senkit a vezetofulkeben - elkezdtem kiabalni, hogy "hallo, hallooooo".

Erre kidugta a fejet egy szimpatikus fiatalember, es kerdoen nezett ram. En elgagyogtam az iment eloadott tortenetet, majd kinyitotta a mozdony ajtajat. A kezdeti nehezsegeket abszolvalva (nem is olyan egyszeru felszallni egy ilyen mozdonyba. Jo nagy tavolsagra vannak egymastol a lepcsofokok.) benn is talaltam magam a vezetofulkeben, sot, meg voros karpitos szonyeget uloket is kaptam.

De ha mar eletemben eloszor vegre mozdonyban utazhatok hazaig, hulye leszek ulni. Felalltam, es meredtem ki az ablakon.

Annyira elveztem a dolgot, hogy komolyan elgondolkoztam a lehetosegen, hogy nem szallok le otthon, hanem inkabb zakatolok a vegallomasig. Vegul a jozan esz megis gyozott, de tartok tole, hogy ra fogok szokni erre a mozdonyozasra.

Si-hu-hu! ;]

(Persze a fenykepezogepemet nem a taskamban tartottam... Az eredmeny itt.)

Utazunk | 2006 / 02 / 16 |

No, ma ellatogatok Pecsre. Pecs jo? Meglatjuk.

Szep az elet | 2006 / 02 / 15 |

Az en draga pasim is csak ferfibol van, mint a tobbi: 36 fok feletti testhomerseklet eseten rettenetesen kepes halodkolni. Elfulo hangon jott ma nekem a telefon, hogy "mikor jossz haza? nagyon rosszul vagyok..". Olyan elfulo hangon, hogy alig hallottam belole valamit a nagy varosi morajlasban.

A hallottakat leosztottam harommal, de meg igy is aggasztonak tunt, ezert a betervezett programok mintegy felet nem tudtam kipipalni, ellenben robogtam haza, mint az Orient expressz, taskam teletomve C vitaminnal, Neo Citrannal, otven kilo papirzsebkendovel, meg mindenfele egyeb pasimentő akszesszorikkal.

Hazaerve egy szamitogep elott kushado fickot talaltam, aki - erre szamitottam - nagyjabol annyira volt aggaszto allapotban, mint en, mikor logtam a gimibol.

Mindenesetre teletomtem vitaminnal, megitattam Neo citrannal, es megetettem csokis pereccel, mert azt tudom, hogy szereti. Holnapra meggyogyul.

"Bánatomat falban mondom el" | 2006 / 02 / 15 |

Ugy tunik, a mai fiatalsag vasutallomasok falaba vesi banatat, oromet, es ott is ismerkedik. A vonatra varva szemezgettem kicsit a literatura es esztetika ezen gyongyszemeibol.

Az emancipunci anatomiaja | 2006 / 02 / 15 |

Csak kapkodom a fejem mostanaban. Emancipacio a kobon. Mindenki felebredt hirtelen, es a jogaiert sipakol, a noktol kezdve az uregi nyulakon at a szokekig. Igazabol azt nem ertem, hogy miert.

Lehet, hogy szaz evvel ezelott meg volt tenyleges ok, mert valoban meltatlan modon el voltak nyomva a gyengebbik nem kepviseloi (bar bizonyos mertekben ugy erzem, ez akkoriban elfogadott volt, es nem csak a ferfiak, hanem az asszonyok, lanyok szamara is. Ilyen volt a tarsadalom, ilyen volt az elet.

Erre neveltek oket, ehhez szoktak hozza, ez volt a termeszetes.), manapsag viszont egyaltalan nincs errol szo, legalabbis erre fele biztosan nem.

Ehhez kepest sokak atestek a lo tuloldalara, es teljesen mindegy, milyen eszkozokkel, meg az is, hogy sok esetben fantomellenseg ellen, de ok harcolnak, es nem adjak a fuggetlenseguket, az emancipaciojukat, mert az emancipacionk a mienk, nem adunk puncit a ferfiaknak. Nem erdemlik! Meg mast se.

Kovezzenek meg, en akkor is azt mondom, hogy valoban vannak noi es ferfi viselkedesformak, noi es ferfi feladatkorok, es olyan dolgok az eletben, amelyek a nokhoz, vagy eppen a ferfiakhoz allnak kozelebb.

Ertetlenul allok a jelenseg elott, hogy mindenki mindenkivel egyenlove akar valni, ugy jogokban, mint munkakorben, es lassan mindenben. A ferfiak noiesek, a nok ferfiasak, es teljesen fejere allt a vilag.

Nekem nagyon nem tetszik a szmokingos nok, es szoknyas ferfiak vilaga. Nem nevelkedtem kozepkori korulmenyek kozott falun.

Felvilagosult ember vagyok, es a csaladom is az, megis, hiszek a noi es ferfi szerepekben, es hiszek abban, hogy nagyon jo dolog este szep, tiszta otthonnal, rendezett haztartassal varni a ferjedet / baratodat / pasidat / parodat. Es hiszek abban is, hogy ugyanennyire jo dolog, ha a ferfinak valo munkat a ferfi vegzi, es nem a no.

Miert kell keverni a szerepeket? Semmi jora nem vezet. Hosszu idon at olajozottan mukodott a klasszikus tarsadalom- es csaladmodell. A nok nok voltak, a ferfiak ferfiak, es ha voltak is konfliktusok, megoldodtak. Manapsag mindenki az, ami lenni akar; ma meg lany, holnap mar fiu, holnaputan meg keletnemet uszono.

A noknek szuper karrierjuk van, csillogo uvegpalota otvenezredik emeleten levo fullextras irodakban ulnek, es boldogtalanok. Tokeletes szanaszet szolizott szinglik. A ferfiak sorra nyomjak a numerakat, dontik a csajokat, mert ezt lattak, hogy igy kell, meg talan azert is, mert annyira kifordultak a nok sajat noi szerepukbol, hogy sokan mar mas tartalmat nem rejtenek, csak azt a par masodpercnyit, amit a labuk kozott hordanak.

A masik, ami erdekes meg az emancipuncikban, hogy mikozben gatlasok nelkul tapossak es anyazzak a ferfiakat (meg mindenki mast is), ahol erik, azert frankon elvarnak, hogy megillesse oket is a holgyeknek jaro tisztelet.

En egyszeruen csak fűrészfogúaknak hivom oket, mert mire eszreveszed a jelenletuket, mar leragtak rolad a hust, es csak a csontjaid zorognek. Nem erdemes oket elore engedni az ajtoban, mert ezt is csak arra hasznaljak fel, hogy elobb erjenek be a fonokhoz, bemoszerolni teged.

Durva, mi? Pedig ez tortenik. Korulottem, korulotted, es mindenki korul. Mostanaban ez a vilag.

Miert nem lehet megtalalni az egyensulyt? En szeretek no lenni. Nonek lenni jo. Szeretem azt is, ha valaki ferfi, es en no lehetek mellette. Nem akarok a poziciojara, a vagyonara, vagy az ot ovezo elismeresre torni. Nem vagyom ra. Arra vagyom, hogy mint no jol erezzem magam, es elismerjenek azert, amiben jo vagyok.

Manapsag mar mindenki szamara elerheto, hogy elismerjek abban, amiben jo, legyen akar no, vagy ferfi az illeto. Akkor minek harcolunk meg? Az emancipacio ma mar inkabb csak hulyeseg.

Gyorselemzes | 2006 / 02 / 15 |

A minap azon gondolkoztam, mennyire meghatarozza egy nep altalanos hozzaallasat, onkepet es sorsat a himnusza. Sosem kedveltem a Kolcsey altal irt magyar Himnuszt, mert nincs benne az a fajta moralis tamasz, osszetartast es egyaltalan, tartast sugallo tartalom, ami a legtobb nemzet himnuszaban megvan.

Hogy ne menjunk messzire, nezzuk peldaul a Szekely himnuszt. Mit mond? Tartsunk ossze, ha ert is minket sok rossz, nem adjuk fel, harcolunk, buszken vallaljuk, hogy azok vagyunk, akik, es nem is akarunk masok lenni. A vegen pedig egy fohasz, mint a legtobb himnuszban.

Ezzel szemben a magyarok Himnusza leginkabb egy siratodalra emlekeztet. Sajnaljuk magunkat, de rossz nekunk, jobb mar nem is lesz, ugyhogy a legtutibb, ha helyben elassuk magunkat. Hat igen, mostanaban az egesz nemzet, es az egesz orszag is igy gondolkdik, sajnos. Tisztelet a kivetelnek, persze.

A vonatbuzi | 2006 / 02 / 15 |

zakatolavonat

Tegnap is keszitettem egy csomo szep vonatos, mozdonyos, allomasos, sines fotot, de mar nem teszem ki, mert ujabban allandoan vonatokat fotozok, es biztos unalmas a publikum szamara a latvany. Szamomra nem. Vonat mellett nottem fel, es bele vagyok szeretve az egeszbe.

Egyaltalan nem zavar, mikor ejszaka hallom a mozdonyok duborgeset, a vonat zakatolasat, sot, szeretem.

Igazabol tiszteletet parancsoloak ezek a hatalmas, elo femtomegek, gepek. Szeretem a gepeket. Ugyanezert vagyok oda a repulogepekert es a hatalmas hajokert is.

Harom lampa jon az ejszakaban, es sisteregnek a sinek, aztan egyre kozelebb er a zakatolas, es befut a V43-as. Tok jo! :)

Vonatos fotok:

Parbeszedek | 2006 / 02 / 15 |

Setaltam a Keleti kornyeken este het fele, mikor megpillantottam egy meglehetosen erdekes tudatallapotban levo fickot, aki a helyi drogeria kirakataval szemben tamasztotta a korlatot, es beszelt a plakaton levo, ket dimenzios nonemu lenyhez. Mindezt a kovetkezokeppen:

- Hej, de jó bula vagy, hé'!
- Na, mé' vagy má' ilyen szótlan, te?!

Kampanyszeru szerelmi orulet | 2006 / 02 / 14 |

Hogy en hogy utalom ezeket a muanyag szagu, froccsontott, kamuszerelmes februar tizennegyedikeket.

Valentin nap alkalmabol kuldenem a kovetkezo kepet mindenkinek, aki szereti:
wehehe

Bye-bye | 2006 / 02 / 13 |

Hm. Belehallgattam a Regi haz korul cimu szamba, es most peregnek a konnyeim. Hm. Szep voltal, Gyerekkorom.

Na igen | 2006 / 02 / 13 |

Go, go, egotrip.

Szuper | 2006 / 02 / 13 |

Talaltam itt a kozelben egy apro uzletet. Tele van csupa jo dologgal, olcso, de szep, vidam, es napsugaras targyakkal. Szines gyertyakkal es gyertyatartokkal, kis kovacsoltvas taroloedenyekkel, kockas, csikos papirdobozokkal, bohokas kepkeretekkel, viragcserepekkel es sok-sok mas kedves targgyal.

Teljesen bele vagyok szeretve.

Hazafele boklaszva pedig lattam egy szempart, ami teljesen rabul ejtett. Szegyellem magam. Nem ertettem, miert furkeszi annyira a szemeimet, es probaltam elfordulni a szokatlan erdeklodes elol, mikozben a noi lelek kisordoge kuncogott a fejemben.

A szempar tulajdonosa pont ott szallt le a buszrol, ahol en, es olyan kozel allt hozzam a gyalogos atkelonel, hogy ereztem a parfumjet. Ferfias, es vadito volt. Az egyik utcasarkon vegul elvaltak utjaink. O balra, en jobbra setaltam tovabb. Legnagyobb meglepetesemre egy halk "szia" torte meg a csendet.

"Hello", valaszoltam csendben, megszegve azt a kimondatlan szabalyt, hogy idegen ferfinak nem koszonunk vissza, majd elindultam hazafele a napsutesben. Neha megborzongok a vilag ismeretlen kiserteseitol. Neha fejet kell hajtanom az esz nelkuli szexualitas elemi ereje elott.

Szeretem az egyszeri megborzongasokat. Remelem, nem latom tobbe. Nem szeretnem...

Pedig ma szurke voltam, es atlatszo. Szakadt farmerben, egyszeru, fekete dzsekiben, bezbol sapkaban, piros kesztyuben, oszekotott hajjal, karika fulbevalokkal, smink nelkul.

Remek dolgok | 2006 / 02 / 13 |

Tegnap vidaman elindultunk Salgotarjanba, es jo sokaig abban a hiszemben szunyokaltunk a halkan (?) morajlo vonatfulkeben, hogy iranyban is vagyunk, am a vegallomason letoroltek a kepunkrol a mosolyt, mert kiderult, hogy a MAV-nak (Miert Allunk Vazze, ugyebar) koszonhetoen vegulis Miskolcon kotottunk ki.

Jellemzo.

Utolag aztan kiderult, hogy az infrormacional, a penztarnal es meg a kalauz is azert mondta, hogy az a vonat lesz az, a negyes vaganyon, es jo vonaton ulunk, mert ezek az íkúfájterek kevertek Satoraljaujhelyet Salgotarjannal. Nobel-dijat nekik.

Osztalytalalkozo | 2006 / 02 / 13 |

Szombaton nehez volt a dontes, mert - egymastol tok fuggetlenul - valahogyan sikerult az alatalanos iskolai es gimnaziumi osztalyomnak is egy napra tenni a talalkozo idopontjat.

Vegul az altalanos iskolai mellett dontottem, mert oket mar kilenc eve nem lattam, es kivancsi voltam, kivel mi van. Ha lesz gimis - es remelem, hogy lesz majd meg - arra is szivesen elmennek, ez viszont most igy alakult. Osztodni egyelore nem tudok, vagy legalabbis nem serulesmentesen. ;]

A Verne adott helyet az osztalytalalkozonak. A zene jo volt, csak vagni lehetett a fustot, ami egy nem dohanyzo embernek meglehetosen kellemetlen elmeny.

Csinaltam az osztalyomnak egy gyorsban osszedobott oldalt a www.athina.hu/8a/ cimen. Nem tableless, egy deka CSS sincs benne, es nem valami nagy durranas. A lenyege az informacio. Jo duma, nem? :)

Sztori | 2006 / 02 / 12 |

Mikor meg ifju es boho voltam, volt nekem egy japan haverom. Hat persze, hogy internetes. Ugy hivtak, hogy Soka Takashi, es nemes egyszeruseggel kineveztem legjobb baratomma, mert o olyan volt, akit lehetett kinevezni legjobb baratta. Megszolitaskent lazan "My best"-nek hivtam. Tizenot (vagy lehet, hogy tizennegy) eves voltam, es eleg - hogy is mondjam.. - erdekes.

Kislanyos, prud, es meglehetosen tudatlan, legalabbis a vilag tapasztalati dolgait illetoen. Konnyen meglepodtem, es konnyen kiakadtam.

Igy tortenhetett meg szegeny Sokaval rovid, amde fenyes kozos karrierunk csucspontjan, hogy megfosztottam a "my best" titulustol, mivel altalam obszcennek itelt kijelentest tett, amin napokig huledeztem. Mindez ICQ-n tortent, es ugy hangzott: "I'm naked, waiting for your instructions!"

Gyorsan toroltem, bannoltam, filtereztem ot mindenhonnan, ahonnan csak lehetett, mert hogy lehet ilyet mondani?!

A tizenot eves Athina tehat mondhatni nem ismerte egyaltalan a ferfiakat. Es az internetet se nagyon. ;]

Archívok: