Ha az ember túl sok Lynch-filmet néz (Twin peaks, Mulholland Drive, Lost Highway és társaik), hajlamossá válik arra, hogy érdekeseket álmodjon, a szó legelborultabb értelmében.

Ezt a hatást csak tovább fokozza, ha közvetlenül lefekvés előtt még a Requiem For a Dream című opuszt is benyomja esti programnak.

Az előbbiek önmagukban nem szoktak túlzottan sokkolni, sőt, határozottan pihentetnek. Lynch egy állat, tudniillik. Szeretem azt a belassult, elmondhatatlanul bizarr és valószerűtlen világot, amibe elrepítenek a képkockái.

Annyira - néha már-már komikusan - ellentmond a megszokott sztenderdnek, hogy az ember gyakorlatilag üdítő változatosságként éli meg, amikor valami Lynch-féle “jézusom, bazmeg, hát ezt az összefonnyadt gnómot meg honnan szedték?”-akció történik a képernyőn.

Viszon a Requiem For a Dream… az egy mocskos-romlott, magába szippantó, nyomasztó és taszító film. A színészek zseniális munkát végeznek, de bár ne végeznének… akkor talán túlélhető lenne ép elmével az a száz perc.

Tegnap este tehát, feláldoztam a mentális egészségem egy egészen jelentős darabját a filmkultúra oltárán. Ennek eredményeképpen sikerült az alábbi álmot összeflesselni magamnak.

Valami erősen pszichedelikus vidéken voltam, egy olyasmi víkendházszerűségben, mint amilyenek mondjuk Óbuda peremrészein szoktak volt felépülni, a gulyáskommunizmus legkeményebb szakaszában.

Az ajtók nem záródtak, mert valami furcsa anyagból voltak, a falakon pálmafás tapéta és fehér meszelés váltakozott.

Volt ott még velem egy olyan fejű ürge, mint a Wild At Heartból az élienfogú csákó, meg egy olyan, akire nem is emlékszem.

Ja, és persze a narrátor, aki a végén, mikor egy ollóval leszúrtam az élienfejű padlón vergődő, levágott fejét (mert mint tudjuk, a levágott fejeket még le is kell szúrni, hogy ne pofázzanak tovább), közölte szaggatott géphangon, hogy “ő-volt-a-gonoooosz”.

És itt már felébredtem, de olyan állapotban, hogy jobbnak láttam azonnal felhúzni a hálószoba redőnyét, és megnézni, van-e még olyan jól bevált szokás a Földön, hogy reggel tényleg reggel van, felkel a Nap, meg ilyenek.

Szerencsére van.

Heh, öcsém, ez durva volt.

Erre akár már két kakaót is lehet inni!