Nos, tőle, illetve az általa állítólag elkövetett dolgoktól hangos ma a média. Gondolom, most azt várjátok, hogy mondjak valami konkrétumot, de sajnos ilyesmivel nem szolgálhatok, mivel jóformán több napja nem találkoztunk. Felvételire készültem, illetve más, privát okok is közrejátszanak abban, hogy nem töltöttem vele az időm jelentős részét, nem tudok az utóbbi napok eseményeiről gyakorlatilag semmit.

Amint visszakapcsoltam vizsga után a telefonomat, délelőtt tízharminc körül, rögtön csörögni is kezdett. Felvettem, és nem kicsit meglepődve hallgattam a túloldalon hadaró, már ismert hírtévés srácot, aki így indított ” - Szia, Athina! Tudod, Té-et megint elvitték. Van erről valami infód?”. Infóm nem volt, olyannyira nem, hogy a kocka most fordult; a hírtévések tudtak nekem újat mondani, nem pedig fordítva.

Mesélj, mit tudsz - folytattam meglepett hangon a dialógust, majd rövidesen kiderült néhány homályos körülmény, amely szerint Té-et hajnali kettő körül elvitték egy csepeli lakásból, de nem tudni hogyan, miért, kik.

Miután konstatáltuk, hogy hiába hallgatunk még tátott szájjal tíz percet, akkor sem fogunk több infót szülni, letettük, és biztosítottuk egymást arról, hogy bárki bármit megtud, értesíti a másikat. Az elmúlt napok stresszel, hajtással, idegbajjal teli éjszakái és nappalai (tudjátok, virrasztás, tanulás, felvételi, miegymás) után már csak ez hiányzott a repertoárból. Egy kis honi terrorsztori, szponzord báj média, és ugye amiben a média benne van, az minimum tízszeresére fújva kerül a mélyen tisztelt hírekre és borzongásra éhes publikum elé.

Nos, hazamásztam, és közben azon gondolkodtam, ki fogad, a szomszéd mammut méretű kutyája, vagy néhány jóvágású, NBH-s nyomozó, avagy magyar jelenünk nélkülözhetetlen szmissz ügynökei, akik előszeretettel szokták lefoglalni a magyar nemzeti zászlót bűnjelként.

A végeredményen magam is csodálkoztam, mert még nem állt egy csapatnyi ork a kapuban, sőt, mesterlövészek sem lestek rám az emeleti lakó muskátlis ablakaiból. De ez még nem minden! Még félig lezuhanyozni is volt időm, ám ezután könyörtelenül sípolni kezdett a telefon, és egymást érték az őrnagyok, őrmesterek és mindenféle, titulusukat nem részletező nyomozók, akik mindenáron “randevúzni” akartak velem, de szegények nem sejthették, hogy a történelem kérdéssoron kívül nem tudok túl sok újdonsággal szolgálni.

Ezek után már úgy gondoltam, ha máshonnan nem, talán a médiából ki tudok halászni némi hihetőnek tűnő információt, melyek segítségével egyáltalán valami fogalmam lehet róla, mégis mi a rák történt. Bekapcsoltam hát a rádiót, rázuhantam a hírportálokra, és néztem, mint Rozi, de nem sok eredménnyel. Végül is (azt hiszem) az INFO rádió adta le először a hírt, hogy a csepeli lakásban találtak néhány zsák műtrágyát, egy kis kanócot, pártíz kiló cukrot, néhány kiló csontot (hogy nem ette meg a kutya?) továbbá 65 + 95 + 75 kg gyanúsítottat. (Akik megfejtik, melyik a Té, kapnak egy ötezer forintos Centrum vásárlási utalványt, melyet a kapa osztályon beválthatnak, az Úttörő Áruházban.)

Gondolkoztam, ezekből a válogatottan igényes alapanyagokból mit főzne Stahl Judit, vagy a Budai, de mivel nem értek hozzá, felhívtam egy vegyész haveromat, és megkérdeztem, milyen karamellás cukorka készül a fenti összetevőkből. Az egyetlenegy zavaró tényező a gyújtó zsinór, de végül is azt mondják, nagy volt a karácsonyi dömping, szóval minden centi csillagszóró jól jön…

Barátom, aki még nem végzett vegyész, de elég jól halad felfelé a kémia tudorok ranglétráján, azt mondta, ennyi szarból legfeljebb cukrozott, műtrágyás csontlevest lehetne előállítani (egy kis gundelpalacsintás fényeffekttel), mert azért a médiában oly boldogan szétkürtölt bombagyárhoz még kicsit gyúrni kellene (szóval ahhoz azért kellene még egy-két cucc).

Tehát komolyra fordítva a szót, ezekből a kotyvalékokból bombát nem lehet gyártani, bármennyire is szeretnék ezt néhányan elhitetni a tisztelt választópolgárokkal, mint ahogy azt a szintén fals hírt is, hogy a lakásban megtalált (egyébként többszáz éves, régészeti leletként kiásott) csontok Kádár János sírjából szöktek meg, szarul.

Hát, éhes disznó makkal álmodik, vagy… nácifasisztaszadista bombagyáros terroristákkal, akik szegények olyan mérhetetlenül csacsik, hogy a liftben ordibálják, hol fognak robbantani, mire a vájtfülű, csepeli panelkém nem rest ezt rögtön jelenteni a hatóságoknak. Szavai, mint magok az eső áztatta földben, rögtön szárba szöktek, és kivirult belőle végre a MAGYAR TERRORISTA, akinek állítólagos létezéséről oly régen hallunk, és akire egyesek úgy vártak, mint a messiásra.

Ugye, mi megmondtuk. Itt van! Megjött! Kicsit avas, kicsit sánta, de tagadhatatlanul a mienk! Elmondhatjuk végre, hogy nem hiába lövöldöztünk az általunk nagyon szeretett magyar állampolgárok halántékára gumilövedékekkel, és nem véletlenül tapostunk le anyákat kisgyerekekkel. Most itt a bizonyíték, ami minket igazol, van MAGYAR TERRORISTA, de nem nyúlka-piszka, ez még csak prototípus, jelenleg bevizsgálás alatt! Élesen nem vethető be, nem üzembiztos, és ha bombát nem is, karamellt már gyárt. Közben pedig bippegő robothangon ismételgeti “náci vagyok, terrorista vagyok, ártatlan gumimacikat mészárolok!”.

Nos, amíg nem lesz üzembiztos magyar terroristánk, be kell érnünk az egy pont nullás verzióval, de addig is lehet hisztériát kelteni, hogy negyven kiló kristálycukorral és huszonöt kiló műtrágyával fel lehet robbantani egy csepeli, tíz emeletes panelt.

Hajaj, ha ezt a nagyi tudta volna, biztos szégyenkezett volna a spájz miatt, de már Soltvadkert is biztosan Karthago sorsára jutott volna, hiszen a szeszfőző paraszt, mikor menekül a finánc elől, lehet, hogy ijedtében összeönti a cukrot, a műtrágyát, a pálinkát, meg a tehénszart. …és ha a komposztban még ne adj isten benne vannak egy elásott párttitkár csontjai is, akkor aztán Csernobil már csak ipari tanuló lehet.

Tehát az illetékesek agyában rögtön összeállt a koncepció. Kulcsszavak: bomba-terrorista, csontok-kádár, kopasz-náci, minden együtt van, és úristen, mekkora szerencsénk van, hiszen éppen holnap lesz az MSZP kolosszális antifasiszta gyűlése. Elvtársak, eddig nem hittük, hogy van isten, de erre most bizonyítékot kaptunk! Összegyűlünk tömegeinkkel az utcán, mert feltámadtak a fasiszták, nő a terrorveszély, és ki szükséget szenved, annak az isten ád is. Pont jókor, pont időben! Megkaptuk a Terroristát. Használjuk!

Ez annyira tökéletes, hogy egy kicsit már büdi is. Hát itt tartunk, folytatása következik. Nem, kedves hisztis nyárspolgárok, nem a bombának, hanem a történetnek.